Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


első rész

 hali! újra itt vagyok és ismét hoztam egy új sztorit !<3 remélem etszeni fog!^^ a jedwardról szól

xoxxo lara                                                                                           

             

                                                                      this is war! 


-Miss Ginley?-nyitott be az igazgató föci óra közepén. Ajaj,ez rossz jel. Hozzám sose jön a diri. Mindig anyámékat hívja fel ha van velem valami baj. Ami sokszor előfordult már. De ha jól elékszem az utóbbi időben semmit se tettem. Legalábbis olyat nem amiről tudna.
Lentebb csúsztam a széken remélve hogy nem vesz észre. Bár ez a 170 centimmel eléggé megkérdőjelezhető. Ja meg az is sokat segített volna ha nem fordul felém minden szempár amint kimondják a nevemet. Upsssz...
- Jelen...-adtam meg magam viszont gőzöm se volt mit csináltam már megint.A negyedik sorból elmenni az ajtóig elég nehéz úgy, hogy ne érezd magad egy kifutón. Mert tökre olyan! Ja és én nem mondanám magam valami kecsesnek. Amit még jobban bizonyít a katonai bakancs a lábamon.curly-updo1.jpg
-Már megint mit csináltál?-kérdezte gyanakodva Ashley. Ötéves korom óta a szomszédom és majdnem mindent tud rólam. És majdnem mindent együtt is csinálunk. Suliban egymás mellet ülünk, kibeszéljük ami tegnap történt, csacsogunk egy csomó értelmetlen dologról.
-Nem tudom-feleltem némán és úgy éreztem magam ,mint akit éppen a hóhérhoz visznek. Némiképp az igazgaó is hasonlít egy hóhérra: ősz haj, ősz szakáll és full dagadt. Ráadásul minden szarba beleköt. Ne nyomd a fejét a WC-be, ne ülj az asztalon miközben eszel , menj haza átöltözni mert túl kivágott a pólód ...stb,stb. Komolyan, az agyunkra megy.
-Kérem jöjjön velem az igazgatói irodába!- és a másik hülye szokása : egytől egyig magáz minket. Mintha ettől fiatalabbnak nézne ki!
Még csak gólya vagyok a Brownon , de a híremet hoztam magammal az általánosból. Sosem voltam az a kimondondottan jó gyerek...mármint...én inkább okos vagyok. A tanárokat az dühíti fel, hogy hogyha beneveznek valami buzi kockákkal teli versenybe nem megyek el. Már ne haragudjanak meg, de kicsit kiütnék a képből ....
Viszont elhatároztam hogy megváltozok. Már ami a külsőmet illetti. Megpróbálok(anyám nagy örömére ) egy picit nőcisebb ruhákat hordani.És mert mivel már május vége van (hamarosan osztály-kirándulás!!!:D) beszerezetem jó néhány bohémabb stílusú miniruhát meg persze jó pár nyáriasított bakancsot. Azért túlzásokba nem kell esni:D
Ezen filóztam miközben felfele csoszogtam az emeletre. Nekem is értelmes dolgok kötik le a figyelmemet!
Magálltunk az ajtó előtt és a diri elkezdte bepötyögni a kódot. Azért van számzáras biztonsági rendszer az igazgatói előtt,hogy senki se lopja le a felvételiket. Mintha nem tudná mindenki , hogy 18349.Mármint a kód.
-Kérem foglaljon helyet- már úgymond hazajöttem a sok lovas poszterhez, a büdös bőrszékekhez és a rácsos ablakhoz ami a parkolóra néz. Levágtam magam az egyik fotelbe és csak akkor vettem észre ,hyogy nem vagyunk egyedül. Ott csücsült még az ig.helyettes meg a diáktanács elnöke az az öntelt Karen-Shue Hamsworth. Tök pipán kezdett el méregetni. Pedig semmi kifogásolhatót nem vettem észre a szerelésemen: bakancs, kikopott farmer , férfi jeles trikó meg vaskarkötők és egy divatszemüvegcbd5.jpg
Bár az totál messze állt az ő rózsás felsőjétől, Chanel zakójától , farmer miniszoknyájától és sarujától.
-Miss Ginley biztos kiváncsi arra , hogy miért hívtam ide- hát ja, rohadtul- Az ok pedig nem más mint , hogy tudomásomra jutott az hogy magának igen sajátos a ˝beszélőkéje˝. Hogy magából nem lehet kiszedni semmilyen információt még harapófogóval sem. Illetve, hogy ön mindenkit egyformán kezel. -többnyire bunkón. Tette hozzá gondolatban a tanár.
Még mindig nem értem, hogy mégis mit akar tőlem. Azt ne mondja , hogy csak azért rángatott ki föci óra közepén ,mert agyon akar dicsérni.
-Tehát. Az iskolánkat két rendívüli fiatalember kereste meg azzal a szándékkal, hogy ebben az intézményben szeretnék befejezni a tanulmányaikat. És önt érte az a megtiszteltetés , hogy -ekkor elővet valami papírt- John Paul Henry Daniel Richard Grimes és Edward Peter Anthony Kevin Patrick Grimest itt tartózkodásuk alatt körbevezeti illetve megmutatja milyenis igazi főiskolásnak lenni. Az iskola igazgatósága pont önt jeleölte ki erre a célra. Természetesen teljes diszkréciót kérnek a fiatalemberek. Van kérdése?
Hát persze hogy van ! Mi a francot keresek én itt ahelyett, hogy földrajzórán ülnék és Ashsle leveleznék. Ezt azért mégsem kérdezhetem meg.
-Csak egy-kezdtem óvatosan és erősen koncetrálnom kellet ahhhoz hogy eszembe jusson mit is mondott a diri-Kik ezek az Edward meg Paul akárkik?
Éreztem,hogy minden szempár rám szegeződik. Valami rosszat mondtam? Úgy tűnik igen. Elsőnek Karen-Shue tért észhez.
- Te nem tudod ,hogy kicsoda John Paul Henry Daniel Richard Grimes és Edward Peter Anthony Kevin Patrick Grimest?! - válaszul csak megráztam a fejem- Jézusom Lana! Ők a Jedward!!!-és tökre hisztérikus lett. Nekem honnan a jó büdös francból kéne tudnom a teljes nevüket?!! Én nem vagyok olyan fanatikus, mint ő. Ráadásul még ennek a ˝Jedwardnak˝ egy számát se halottam. Akkor meg nem lehetnek annyira híresek...vagy mégis?
- Igen Miss Hamsworth... nos Miss Ginley vállalja a feladatot?
Az elsőt szót mondtam ami eszembe jutott:
-Nem.-még a dirihelyettes is hülyének nézett.
-Hogy mondja kedves?-kérdezte az mr. topmkins(igazgató-a szerk.)
-Én... én mégis mit kezdjek két ilyen kis elkényeztetett sztárocskával???
-Hát igen ez jó kérdés...-tünődöttt tettetett nyugalommal mr. T. Aztán láttam hogy kidagadnak az erek a nyakán . Ajaj, kiabálni fog....- ÉPP AZ IMÉNZ MONDTAM EL MISS GINLEY!!! VIGYÁZ RÁJUK ÉS ELCSITITJA A GYANAKVÓKAT!!!- baszdki úgy ordított, hogy majd leszakadt a fejem.- Apropó... már elég sok van önnek a rovásán ha jól emlékszem...tekintse ezt békejobbnak...HA NEM ISTÁPOLJA ŐKET KI VAN RÚGVA!!!- ordította ismét aztán kitessékelt.
Szuper. Holnap jön ide két sztárocska akiket én felügyelek. Tökre olyan leszek,mint egy bébicsősz. És mi az hogy kirúg a diri ha nem vigyázok rájuk?! Megteheti egyáltalán???                                                                        Jedward...otthon rákeresek a neten.
És mert mivel alapból föci volt az utcsó órám lazán hazasétáltam. Mármint a saját kecómba és nem anyámékhoz . Szó sincs róla! Amint betöltöttem a 18-at elköltöztem. Már az idegeimre mentek anyámék. É hál istennek van annyi pénzem hogy ne kelljen szobatárs. Ugyanis egy jól menő kávézóban dolgozom.:) És egyébként is kell egy kis nyugalom , hogy megemésszem ezt az egészet. 
Hazaérve azonban azt láttam hogy a szomszéd lakásba két szőke igen furi stílusú srác költözködik.

jedward1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                         *

 

Istenigazából nem foglalkoztam velük. A szomszéd ház hónapok óta üres mert aaz előző lakos(kopaszodó 50-es pasas) New Havenbe költözött valami munka miatt. Új szomszédom lesz, nagy cucc! Mármint , ez olyan mindennapos dolog.
Az már más tészta , hogy kik azok a szomszédok! Úgy értem ENGEM tényleg nem érdekelt, hogy kicsodák, őket viszon annál inkább , hogy én ki vagyok. Jobbanmondva nem is érdekelte őket(merthogy ketten is voltak!). Ők már TUDTÁK , hogy ki vagyok. Ezzel az előnnyel indultak velem szemben.
Amint a közelükbe értem az egyik felém fordult.Egy szőke, zöld szemű tizenakárhány éves srác aki nem valami magas. Én sem vagyok egy égimeszelő de ő alig volt magasabb nálam 1-2 centivel. Ha nem számoljuk azt a legalább 7 centire felállított haját.
Oké tudom, hogy már itt le kellett volna esnie, hogy kik is ők valójában, de én még életemben nem láttam róluk egy képet se, nem hallottam egy számukat se... akkor meg..? Hisz éppen ma hallottam először erről a Jedward-izéről.
Még akkor se kapizsgáltam semmit amikor már a másik is felém fordult. Aki, mondanom se kell , ugyanúgy nézett ki mint a másik csak valamivel magasabb. Öcsém tökre olyanok, mint két tojás! Annyi különbséggel, hogy az A(a magasabb) kihívóan nézett rám amitől egy picit el is pirultam, míg B (értelemszerűen a kissebbik) megszeppenve és szörnyülködve nézte a kikopott bakancsom amit télen-nyáron hordtam. Mindegy, hogy minusz 10 vagy plussz 25 fok van.
A viszont nem volt ilyen szívbajos : lazán kezet nyújtott és annyit mondott:
-Helló. A nevem John.John Grimes. Ő itt a testvérem Ed. Bár biztos tudod, hogy kik és miért vagyunk itt.Minden bizonyára te vagy Lana -elég érdekes akcentussal beszélt. Talán angol? Még aközben is vigyorgott miközben fényezte magát. Mégis honnan p*csából kéne tudnom , hogy ki Mr. Beképzelt és Mr. Asszem Ide Szartam?!
-Ööö... Igazából nem . Dunsztom sincs, hogy kik vagytok vagy , hogy mit kerestek itt. És igen, én vagyok Lana.-mondtam mire mind a hármunknak felszaladt a szemöldökünk. Nekem azért mert megláttam mennyi csomagjuk van. Volt ott legalább 20(!!!!!!!) bőrönd , 40 cipősdoboz, három óriási tükör, és legalább 5 karton hajlakk. A ráadás: mellettenűm cipeltek be a költöztetők két gitárt és egy ZONGORÁT!!! Az én házam csak ilyen kicsi, vagy kiütötték a falakat és az egész egy nagy nappali-előszoba-divatbemutató?
A másik kettő meg (egyszerre):
-Te nem tudod hogy kik vagyunk???!!!- John arcán már nem tükröződött a kihívás; az arcára szánalom ült. Ednek pedig remény csaillant a szemében.
-Miért? Kéne?-és akkor kezdtem kapizsgálni a dolgot- Ó istenem! Azt ne mondjátok, hogy ti vagytok azok a sztárocskák akiket pesztrálnom kell!
Na erre már nem csak a szemöldökük érte a hajukat, hanem az állluk is a földet verte. Mi van?! Mr. tökéletesek nem szokták meg, hogy így beszélnek velük?! Épp ideje volt, hogy valaki helyre rakja az egójukat. Főként annak a John-gyereknek.
-Idefigyelj kiscsaj-kezdte fenyegetően a magasabbik, de engem megedzettek az utóbbi évek. Simán levertem volna ezt a piperkőcöt is ha kell- Te velem így....
Folytatta volna tovább ha nem fogja le Ed és nem kezdi csitítani:
- Nyugi tesó! Annyira örülhet a csaj ennek az egésznek , mint mi. Inkább hívd be egy teára!- ja. Teára. Ki a franc iszik teát délután, nyáron?-Mondom hívd be egy teára.-ismételte meg ezentúl keményebben. Aha. Szóval ő a rangidős ! Jó ezt is tudni. Még hasznomra vállhat.
Valamivel megenyhült John arca és erőltetett mosollyal megkérdezte:
-Kedves Lana. Nincs kedved elfogyasztani velünk egy teát?-és a végére bevágott egy vigyort
- Hú...kedves John vagy akárhogy hívnak- kezdtem arra célozva , hogy min. 4 keresztneve van- Ha kényszeritenének SE innék meg velet semmit se. Pláne nem teát! Az a csoda , hogy egyáltalán szóbaálltam egy olyan pöccsel mint te!- mondtam halál higgadtan és fel voltam rá készülve , hogy nekem ugrik . Milyen jól mutatna a diplomámom: sajnálatos módon nem tudott lediplomázni ugyanis a rá bízott feladat alvégzése során betörte a személy orrát.
Szuper...
Azzal beviharzottam a saját lakásomba és az orrukra csaptam az ajtót.
                                                    *
Tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a hargatartó típus.Ezért amikor órákkal később megjelentek az ajtómban egy tál muffinnal ( amit a sarki péktől szereztek , én is mindig onnan veszem), elmosolyodtam.
-Hát ti mit szeretnétek?-kérdeztem vigyorogva mert ártatlan kiskutyaszemekkel néztek rám.
Ed oldalba bökte testvérét, aki mint egy szöveget betanulva így felelt:
-Nagyon sajnálom Lana , hogy délután olyan gorombán viselkedtem veled. Nem ismerünk senkit és egy picit megviselt a költözés. Pont ezért hoztuk ezt a süteményt...
-És a teát-kiáltott fel az idősebbik Grimes fiú és aztán elővett a háta mögül egy komplett teás-készletet.
-...és teát. Szeretnénk jó viszonyt apálni veled mert te vagy az egyetlen reményünk, hogy senki se ismerjen meg. Tehát kérlek bocsáss meg nekem és nyugodtan üljünk le és beszéljük meg ezt az egészet.
Most, hogy így mondta tényleg máshogy néztek ki: a hajuk már nem volt felzselézve hanem lazán keretezte az arcukat. Ha itt járunk át is öltöztek.Eltűnk a piros kockás zakó, a piros farmer és az élére vasalt nyakkendő.
Helyüket Johnnál a fehér halászgatya és egy lila kapucnis pulcsi, Ednél pedig fekete csőgatya, piros ing és szines széldzeki váltotta fel. Még így is elég furin festettek, de korántsem annyira , mint azelőtt.
550w_reality_tv_jedward_let_loose_gallery_1.jpg
Az, hogy a következő pillanatban kitártam az ajtót előttük egy dolognak köszönhető: ennek a te-vagy-az-egyetlen-reményünk dumának nem tudtam ellenállni.
-Gyertek be-mondtam mire John a kezembe nyomta a muffinos kosárkát Ed pedig a fülembe súgta miközben a konyhába tartottunk:
-Alapjában nem ilyen paraszt.Csak...roszz napja van.Tudod a költözés Írországból ide ....elég hosszú volt.Ráadul ő nem is akart eljönni mert pont most gabalyodott bele valami rajongóba. Pedig megfogadtuk, hogy semmi csajozás ameddig nincs sínen a karierünk.
-Aha. Értem-bólogattam vadul és leraktuk a cuccot a nem túl nagy konyhapultra.
De igazából nem értettem. Ha nem akartak idejönni mi a francnak költöztek ide ÍRORSZÁGBÓL?! Azt a sok bútort átszállítatták az óceánon vagy már itt vették? Ja és milyen karrierről dumál itt? Ennyire nagymenők? És ha igen, hogyhogy soha nem hallottam még róluk?